Nagyon-nagyon szerettem-szeretem. Amit tudni kell még róla. Jana nagyon szépen evett, nem falta fel a Zeusz ennivalóját, így tudtam őket együtt etetni. Ami azért nekem nagy könnyebbség volt. Viszont valami rejtélyes okból roppant mód vonzódott a textilekhez :-) Áron kedvenc Miki egeres pólójába design-os lyukakat rágcsált :-) Eltette emlékbe, lehet, egyszer lefotózom :-) De az én ruháimat is csípte :-) Egy szép kis fehér felső lett az áldozat...:-( Ráadásul vadi új volt, egyetlen egyszer sem viseltem :-( Ezen kívül a Zeusz ágyának a rongyait is cafatokra rágta :-( Ja, és persze ő is kizavarta Zeuszt az ágyból...:-( Csakúgy, mint Mandula. Ez a nagy mamlasz meg szó nélkül tűrte :-( Vagy csak egyszerűen ilyen előzékeny a hölgyekkel szemben :-) Jana nem lopkodott a konyhában. Szaglászott a szekrény körül, de soha nem állt két lábra, és nem próbált meg semmit lelopni. Jól nevelt kutyus volt. A szeretetét leginkább úgy mutatta ki, hogy csóválta a farekát.....De olyan hatalmas erővel, hogy néha konkrétan fájt, ha a csupasz lábszárunkat érte.....És attól féltünk, hogy egyszer eltöri a farkát :-) Az első néhány nap után összebarátkozott Zeusszal, és hatalmasakat játszottak. Zeusz arcát is harapdálta :-) Azt hiszem, talán le is fotóztam. Rendszeresen feljött az emeletre hozzám..Lefeküdt a szőnyegre mellém, és amíg én a gépnél ültem éjjel, ő is ott aludt....Aztán lement a helyére. Úgy értem, a Zeusz helyére :-) Mert addig-addig ügyeskedett, amíg sikerült Zeuszt kitúrnia az ágyból :-) Az utolsó napokon pedig reggel is feljött ébreszteni minket :-) Hozzám is bejött, és a kicsikhez is :-) Imádtam. Tüneményes kutyus :-) Ha csak tehette, szinte felmászott, felkapaszkodott az ölembe, és puszit adott....nyalogatta az arcomat. :-)
Szeretett botozni :-) Később tudatosult bennünk, hogy nem is adtunk neki labdát....Ugyanis Mandula mind szétrágta :-) Nem volt labda a háznál, nekünk meg eszünkbe sem jutott, hogy vegyünk :-)
Ez jutott most eszembe hirtelen, majd még pótolom. Amikor már tudtam, hogy június 9-én utazik, egyre jobban fájt a szívem..... Arra gondoltam, megtartanám.....Annyi de annyi szeretetet kaptam tőle, és a fiúk súlyosbították a helyzetemet azzal, hogy állandóan mondogatták, úgy szeret engem a kicsi, mint az anyukáját. És Janának lesz a legrosszabb, hogy tőlem elszakítják :-( El lehet képzelni, mit éreztem. Pedig ez nem is így van. Nyilván, ha egy másik családban is szeretettel fogadják, hamar beszokik....De ezt aztán lehet mondani a fájó anyai szívnek,,,,:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése