Virág - jellemrajz :-)

Virág (más néven Prézli :-)) egy fiatal vizsla lány, aki a sors áldozataként az utcára került. Hogy hogyan, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Frissen volt fürdetve, jól táplált, gondozott, egészséges és gyönyörű kutyus. Nehéz elhinni, hogy szándékosan szabadult meg tőle a gazdi.
Ő viszont roppan ragaszkodó, szófogadó, napokig sírt a gazdi után és haza szeretett volna menni. Ezért az is kizárt, hogy megszökött.

Lakásban élhetett, mert a pórázt a szájában hozza, ha sétálni szeretne. Mondjuk naponta 10-szer :-)
Az ajtót kinyitja...(bezárni sajnos nem tudja :-)). Éééés, kanapé kutya! Bizony!
És mindig sír, amikor valamit szeretne elérni :-) Na, én még ilyet sem láttam. 

Az első napon nyüszített, össze-vissza szaladgált, nem találta a helyét....egészen addig, míg meg nem engedtem neki ( már nem tudtam elviselni :-)), hogy felfeküdjön a lábamhoz az ágyba :-) Ott összekucorodott, és a legnagyobb nyugalomban aludt reggelig. :-)

Szépen sétál, póráz nélkül is szaladgálhat, mert nagyon szófogadó.

Zeuszt imádja. ( ki nem? :-)) Hatalmasakat játszanak. A gyerekeket is nagyon szereti, nagyon fontos számára (is) a szeretgetés, a simizés. Ugyanakkor nagyszerű házőrző. Az első napokban az éjjel hazaérkező fiamat is úgy, de úgy megmorogta......:-) Mondta is Ádám, milyen nagyszerű, kétszintű védelmi rendszerünk van :-) Lent is-fent is kutya :-) Ez ma már nem igaz. Lent nincs kutya, mivel Zeusz is fent alszik, Pántlika pedig már elutazott.

De az is előfordul, hogy éjszaka ő is felugrik az utcabeli kutyák ugatására. Ilyenkor megsimogatom, hogy nyugi, semmi vész.....elhiszi, és szunyál tovább.

Az étkezéssel gondjaink vannak. A nálunk szokásos zöldséges csirkehusit rizzsel vagy más körettel nemigen kedveli. A húst nagyon ügyesen kieszegette, pedig igyekeztem jól elrejteni.
Nem ette meg a száraz tápot, a konzervet. Egy napon a saját ételünkből adtam neki kóstolót, lecsós májat tarhonyával :-) Na, azt fél perc alatt betolta. Hoppá, gondoltam, ez a kutyus azt ette, amit a gazdi. Így legközelebb pörköltöt kapott....mondanom sem kell, az is hamar bement :-) Így aztán, most pörköltnek főzöm meg a husit, és zöldséges rizst esznek hozzá :-) Ez tetszik. De a zöldség egy részét még most is otthagyja.

Tegnap pedig egy adag száraz tápot is elropogtatott....lehet, hogy feladja :-)

Érdekli a gasztronómia :-) Két szakácskönyvem szélét is lerágta :-( És sajnos, kivadászott néhány régi családi fotót egy hozzáférhető helyről, amiért igencsak morcosak voltunk.

Ami viszont számomra döbbenet, nem szereti az édességet. Pedig nálunk aztán minden kutya imádta eddig a sütiket :-)

Sokat beszélünk a kutyák 6. érzékéről. Én biztos vagyok benne, hogy működik. Valami van a szobám ajtaja előtt...  Virág ott áll, és nyüszít....Nem mer átjönni.....Se ki, se be....Mintha lenne ott egy láthatatlan fal....amit csak ő érzékel. ( Én simán ki-be járok :-)) Néha erőt gyűjt, és nagy lendülettel átszalad.....néha a fiúk ölbe veszik, és behozzák :-) Mókás.

Virág két hete él velünk. Gyönyörű szép, tündéri kutyus. Németországban keresi gazdiját, új családját. Nagyon szerencsés lesz, aki megnyeri :-)  Imádjuk őt!

Ő a 6. ideiglenes vizslám. Mind más. Más egyéniség, más jellem. Csakúgy, mint mi, emberek.
Ha nem lennék ideiglenes gazdi, ebben az élményben soha nem lenne részem. Ahogy már korábban is írtam, ez egy nagy kaland!

Mi kell a boldogsághoz?

Nem sok minden :-) A mai napomat bearanyozta egy fotó :-) Pántlikáról.
Annyira de annyira boldog vagyok :-) Köszönöm!

Virággal az élet

Virág a hétvégén kertészkedett :-) Segített Lillának elültetni a tulipán hagymákat :-) Persze, Zeusszal együtt :-)

Az első napokban kereste Pántlikát :-( Nem egyszer leszaladt....és nem értette, hogy hová lett, hiszen eddig ott találta a földszinten. Pántlika ugyanis nem járt fel az emeletre, csak néha "bandázni", ő alapvetően a helyén aludt :-)

Azt hiszem, megnyugodott a kicsike. Nagyokat játszik, szépen alszik, egyre jobban eszik. Ééééés, ilyen vizslám még nem volt: kinyitja az ajtót....kívül-belül :-) Kár, hogy bezárni nem tudja maga után.

Nagyon szeret sétálni. Póráz nélkül szaladgálhat erdőn-mezőn, mert szótfogad, nem megy el. Tüneményes kutyus, nem értem, hogy történhetett ez. ( mármint az elvesztése), és ha már megtörtént, miért nem keresik égen-földön :-( Lassan letelik a két hét és gazdi kereső lesz. Boldog lehet, aki megnyeri :-)

Nos, így telnek a napjaink.

Pántlika

Sajnos, semmi hírem nincs Pántlikáról :-(
Vasárnap délelőtt kaptam egy telefont, hogy megérkeztek. És persze ez nagyon jó és megnyugtató, de azóta semmi....:-( Na ezt nagyon utálom.

Elutazott

Pántlika elutazott. Most szomorú vagyok. A búcsúzkodás mindig fájdalmas és megvisel. Holnap, ha híreket kapok, hogy megérkezett és minden rendben van, sokkal jobb lesz. Ha pedig kapok róla fotókat is új családjától....nos, az lesz az igazi boldogság.

Nem tudom elégszer leírni, mennyire fontos neki a szeretet, a testi közelség. Ezek a képek ma készültek. Búcsúzik.

Nagyon szereti, ha simogatják a pociját :-) Ez a gyönyörű poci Tomika odaadó ápolásának köszönhető, mert a műtét után nagyon csúnya lett a sok vörös allergiás kiütéstől. Tomika naponta többször bekente aloe-vera-val :-) Köszönöm, kisfiam!
 

Délután 4-kor indultam el vele otthonról. A család búcsúzott....a kutyusok is. Ezt nem részletezem :-(
Az autóban jól viselkedett, ahogy szokott. A városban végig ült és nézelődött. Nem tudom, sejtette-e, hogy most látja utoljára Budapest utcáit. Az autópályán lefeküdt. Szomorú volt. Csak ketten voltunk, a többiek sehol :-(
Sokat kellett várnunk, mert voltak, akik késtek. Már megint. A kutyusokat folyamatosan pakolták be a ketrecekbe. Evelin elintézte megint, hogy ő csak az utolsó pillanatban szálljon be. Addig együtt lehettünk. Összebújva, puszilgatva egymást.Azt a kis szürke atkás orrocskáját :-) Két lábával átölelte a lábamat, úgy könyörgött, hogy ne engedjem :-(

Közben történt egy kis baleset is. Elvittem kicsit sétálni, és visszafelé ráléptem az egyik lábára :-( Olyan rosszul, hogy a körme mellett el kezdett vérezni :-( Na, több sem kellett nekem, még ez is :-(

De hála égnek, elállt és nem volt komoly. Aztán, menni kellett. Be a sarokba, a sötét, belső zárt boxba. Emiatt is elkeseredtem. Ma minden bajom volt, úgy látszik. Ott már nem tudtam búcsúzkodni tőle. Egy óvatlan pillanatban azért beléptem az autóba és a résen bedugtam az ujjamat hozzá...
Ő pedig megnyalogatta....Utoljára :-(

Hát, ennyi. Evelin és Laci, köszönöm a gyámolítást!! Itthon várt rám Virág és Zeusz. Most gyorsan lefekszem aludni, és arra gondolok, hogy drága kicsim is elalszik az autóban, és hipp-hopp megérkezik egy szép  jövőbe.

Nagyon boldog gazdis életet kívánunk neked Pántlika, és soha nem fogunk elfelejteni!
Ilyen kedves, szeretetteljes kutyuska csakis a legjobbat érdemli! Az Angyalok vigyázzanak rád!

Te hiszel az Angyalokban?

Ma délután a Pici téren. Búcsú séta Pántlikával.....
Most töltöttem le a fotókat.....és nem találok szavakat.....

Díszmadarak

Egyik reggel elvittem a fiúkat a suliba, majd beszaladtam a közértbe. Cirka egy óra alatt megjártam az egészet. Amikor hazaértem, döbbenten láttam, hogy a kutyák az udvaron szaladgálnak......a bejárati ajtó nyitva....Nem estem pánikba, mert a család fele otthon volt, gondoltam, valaki kiengedte őket. Én kis naiv :-) Ugyanis senki nem engedte ki őket.....Mivel ez eddig nem volt szokás nálunk, csakis Virág lehetett az, aki kinyitotta az ajtót, és szabadon engedte a bandát :-)
Később be is igazolódott a sejtésem :-)

De nem erről akartam írni, hanem arról a sokkról, amit akkor kaptam, amikor beléptem az ajtón :-( Ez a látvány fogadott:

És ez folytatódott jobbra, az étkezőben.....csak nem tudtam lefotózni :-(
Döbbenten álltam és néztem......majd amikor felocsúdtam...ordítottam....:-)

Amikor eljutott a tudatomig, hogy ez az "egyszervoltágymaúszógumi".....maradványa, kicsit megnyugodtam. Aztán körbe néztem a házban, hogy van-e még egyéb kár :-)
De hála égnek nem volt. A csajok csak úgy lapultak.....ellenben Zeusz az ágyában "szundikált", és szemmel láthatóan semmiről sem tudott :-)
Na ja, csakhogy akkor feltűnt, hogy a vadiúj fekete kutyatakaró hiányzik a képből :-) Ami azért 70x100 cm-es, szóval nem tűnhet el olyan egyszerűen. Már-már kezdtem pánikba esni....hogy az ufók vitték el, mert ugye anyag nem vész el......de akkor hová alakult át...? :-) Na, ekkor lettem figyelmes drága Zeuszom ártatlan arckifejezésére.......és láss csodát!!! A takaró alatta volt az ágyában!!!  Na de hogy hogy került oda????   Azt csak a koboldok tudják :-))

Szóval, ma már úszógumi sem. Irány a kuka. Viszont az ordítás hatásos volt, mert egész délelőtt olyan nagyon jók voltak....., mint a mesében :-)

Ezt a képet akkor csináltam, amikor hazaértünk suliból. Igazán kedves fogadtatás, ugye? Nem csoda, ha a fiúk  rohannak haza iskolából :-)

Ebéd :-) Jó távol egymástól :-)

Viráááááág!!! Ez az én ágyam!!

Visszaszámlálás

Nos, ezeket a napokat nem szeretem...:-(
Pántlika szombaton utazik Német családjához, ami nagy boldogság, hisz végre révbe ér a kicsi élete, és remélhetőleg nagyon boldog lesz.
De ez a 8 hét, amit velünk töltött.....sok szép emlék... Ahogy egymáshoz idomultunk, megismertük  a másik szokásait,  összeszoktunk....És igen, mondjuk ki bátran.....MEGSZERETTÜK egymást.
Megszerettük ezt a kicsi kutyát, és ő is beilleszkedett a családba. Valószínűleg azt hiszi, most már boldogan élhet velünk.... Arra gondolok ilyenkor, mekkora csalódás lesz neki, amikor beteszem abba a ketrecbe a nagy autóban, és hagyom, hogy elvigyék....:-( És ilyenkor mindig összeszorul a szívem, és potyognak a könnyeim...:-( És hiába a józan ész, hogy miért is csinálom ezt az egészet....
És hányszor de hányszor fogom még átélni ezt a pokoli érzést....És mennyivel könnyebb lenne nekem megtartani az egyik kutyust, és megkímélni magam ettől az egésztől...
És akkor megint ott vagyok, ahol a lényeg...Igen, nekem sokkal könnyebb lenne....És pont ezen a ponton kell megráznom magam és felül emelkedni önző érzéseimen, és elfelejteni, hogy NEKEM mi lenne a jó....Most nem az számít, hogy nekem mi lenne a jó....Az számít, hogy Pántlika  révbe ér.....családja lesz, az ő helyére pedig jöhet az újabb segítségre váró kutyus....És ennek így kell történnie, és újra és újra talpra kell állnom és mennem kell tovább....., mert segítenem kell....Senki nem kényszerít rá, csupán az a belső hang, amely egyfolytában ott duruzsol a fülemben....SEGÍTENED KELL!!

Tegnap elbúcsúztunk a Dunától.

Alig tudtam visszahúzni, bele akart menni a vízbe :-)

Délutánonként, amikor a fiúk hazajönnek a suliból, sétálunk egy nagyot hármasban :-)
A Pici téren szoktunk megpihenni, milyen jó, hogy ott vannak a padok :-)

Ha valakinek van fölösleges "lelki ereje", és azt elküldené nekem, szívesen veszem! :-)

Virág - a 6.

Virág, a 6. ideiglenesem. A hétvégén találták Soroksáron. Péter, az állatbarát vizslarajongó befogadta, majd felvette a kapcsolatot a Vizslamentőkkel, és ma elhozta hozzám. Hálás köszönet érte!
A nevet én adhattam neki :-)
Virág 2 hétig kizárólag eredeti gazdáját keresi, és én nagyon bízom benne, hogy egymásra találnak.
Gyönyörű kutyus. Pihe-puha selymes bundája van, jól táplált, ápolt.... Szótfogad. Családban élt, az látszik, mert azonnal a kanapéra akart feküdni :-) Szájában hozta a pórázt..:-) Még ilyet nem is láttam,csak filmben :-) Enni nem nagyon akart. Legalábbis nem mindent. A csirke far-hátat igen.....de a rizs, zöldségek, száraz táp már nem tetszett neki....A kutyákkal nagyon barátságos, azonnal hatalmas játékba kezdtek, de az emberekkel, gyerekekkel is közvetlen. De nyugtalan....le-fel járkál, nem akar lefeküdni....haza szeretne menni :-(
Mutatok képeket az első fél óráról, hátha valaki felismeri. Sajnos, chip nem volt benne, és a nyakörvet is Pétertől kapta, úgyhogy ez senkit ne tévesszen meg!
Nagyon szép és nagyon kedves kutyus, biztos vagyok benne, hogy hamar találnak neki szerető gazdit a lányok....DE....most először érzem azt, hogy ez a kutyus HAZA szeretne menni! Az eredeti családjához. Hisz lehet, hogy ez az egész csupán tévedés. Elszökött, eltévedt.....és valahol kétségbeesetten keresik....

Aki teheti, különösen a környéken élők, terjessze a hírét!!

Péter, nem akarlak elszomorítani, de még sokáig sírt utánad a kapuban :-(

:-)

Yes!!!!  A birsalma sajtot is szereti :-))

Pántlika esete a sütőtökkel :-)

Na jó, semmi extra, csak nem jutott eszembe jobb cím :-)
Pántlika a sütőtököt is imádja :-)
A szőlőért él-hal.....a tőkéről is lelegelte, amíg felérte :-) Imádja az almát és a körtét, a banánt. Megkóstolta a birsalmát, de az nyersen nem jött be neki :-) De gondolom, majd a birsalma sajt....:-)
Na és ma....kinézte a számból a sütőtököt :-) Komolyan, én még ilyen kutyát nem láttam :-)
És tudjátok, mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy Zeusz csodálkozó szemekkel nézte,hogy mit csinál..Éééééés, ő is kért. És meg is ette. Még a végén gyümölcs kedvelő kutya lesz belőle is :-) Valami jót is eltanul a vizsiktől :-)

Kutyaszorítóban :-)

Ez a kis "disznó"egyik reggel kivételesen nem a Bandi ágyában ébredt :-) Nem is értem, hogyan fordult ez elő...Mindenesetre sikerült neki totálisan belegabalyodnia az "egyszervoltágymaúszógumi" -ba :-))  Ha nem lenne, ki kellene találni :-))

ui: Mellesleg, csupán azért nem dobtam még a kukába, mert Pántlika nagyon szereti......Az úszógumit, nem Zeuszt :-) Ráteszem a kutya plédre, és ő így is belefészkeli magát :-) Hiába, ez a büntetése annak, aki szétrágja a fekhelyét :-)

Pántlika

Ígértem néhány tölcséres fotót. Ma már csak emlék.....már a varratait is kiszedték. Elég jól viselte a drágám, fegyelmezett, türelmes volt. Ha csak tehettük, és tudtunk rá figyelni, megszabadítottuk tőle. Elszaladt az a két hét :-)
Közben nem volt minden rózsás. Az első napon nem evett, így duplán mentünk infúzióra. Majd el kezdett köhögni...:-( Aztán Zeusz is....:-( Aztán Pántlika újra....:-( Oda-vissza....

Kaptak mindketten antibiotikumot, köptetőt, gyógyteákat mézzel, bélflóra regenerálót, immunrendszer erősítőt, vitamint.....:-( Na ezek után azt hiszem, nem csoda, hogy a tölcsér volt a legkisebb gondunk :-(

Ezekhez a képekhez pedig egyszerűen nincs mit hozzáfűznöm. Csak reménykedni tudok, hogy új családjában, ahová hamarosan elutazik, legalább ennyire fogják szeretni, mint mi. Mert ebben a kicsi kutyában mérhetetlenül nagy a szeretet iránti vágy...És a képesség arra, hogy ő is szeressen....

"Majdnemvizsla" :-)

Majdnemvizsla Zeuszom hozza a formáját nap mint nap :-)

A napokban kiporszívóztam az autómban kiszóródott sót ( hogy hogyan került oda, az egy másik történet, most nem mesélem el) Valamiért beszaladtam a házba, és mikor visszaértem, ez a látvány fogadott:-))))

No comment :-))

Talán már írtam, vagy nem...., hogy éjszakánként feloson az emeletre, és befekszik a Bandika ágyába a lábához :-) Jaaaaaaaj, de ciki :-) Eleinte a szívbajt hozta ránk, amikor a sötétben összefutottunk vele a társalgóban :-) ( Mondjuk, mert félálomban a mosdóba botorkáltunk ki a sötétben) Mára már megszoktuk :-)  Ezt a képet ma reggel készítettem.....Most nem feküdt az ágyba, csak várta türelmesen, hogy felébredjenek a fiúk :-)

 

Nagyon rosszul viseli a sulit :-( Ő is :-) Naponta többször feljön, és benéz a fiúk szobájába.......hátha mégis itthon vannak :-))  Imádjuk :-)

Pántlika

Nagy a szerelem :-)
Pedig Pántlika hamarosan Németországba utazik..

 

Múlt héten volt az ivartalanítása. Mutatok majd tölcséres képet is, ami azért nem egy "álom" neki, így, ha csak tehetjük, és tudunk rá vigyázni, levesszük róla :-)

Sajnos, a pocija tele lett vörös kiütés szerű valamikkel.....nem bírta a bőre a fertőtlenítőszert, alkoholt. Klorocid kenőccsel meg igazi aloe verával kenegetjük, már szépen javul.

Most pedig köhécsel. Holnap doki. Addig köptető, mézes kamilla tea. Szereti :-) 

Talán már írtam, hogy imádja a szőlőt. A körtét is :-) Ma megevett egy nagyot, persze felkatonázva :-) Nagyon jó étvágya van, imád enni, sokat is eszik, mégsem hízik :-( Ez a szívfájdalmam mindig.

Édes kutyus...már most szenvedek a gondolattól, hogy elmegy tőlem :-( De az élet megy tovább, csinálni kell...