Visszaszámlálás....4

Ma kaptam a hírt, Virág gazdisodik. Micsoda boldogság! Szombaton utazik Németországba új családjához. Sajnos, egyelőre nincs több infóm a családról. Nem tudom, van-e gyerek, kutya, macska...Vajon felengedik-e a kanapéra, befekhet-e a gazdi mellé az ágyba, adnak-e neki pörköltet, lesznek-e játszótársai....De azt tudom, lesz családja, és remélhetőleg hosszú, boldog vizslaélete.

A FB-on nagy sikert aratott az alábbi kép, itt megőrzöm az utókor számára.

Virág asztal alatt :-)

Ma is :-)  Csak tudnám, mi a jó neki ebben...

 

Reggeli "mami szeretgetés" :-) Rég találkoztunk :-)

 

Tüneményem :-)

Azért nem mondtam teljesen igazat....:-( Aki ismer, tudja. Boldogság, hogy révbe ér kicsikém élete, de a szívemből egy darabkát ő is magával visz. Őt is úgy szeretem, mint a saját "gyermekemet", mint az előző 5-öt, és mégis el kell engednem. Az eszem folyamatosan szajkózza az érveket, hogy miért szép és jó ez, amit csinálok, míg közben a szívem  csendben megszakad....
Virág csodálatos kutyus, hiányozni fog a finom bundája, amikor éjjel hozzám bújik...:-) Soha nem ismerhettem volna meg egy ilyen kis sírós H.P. vizslácskát, ha nem engedem el 5 héttel ezelőtt Pántlikát, aki azóta boldog gazdis kutyus. Pántlika....aki az Angyalokat hozta el hozzánk....ő maga az igazi angyal, tele rengeteg őszinte szeretettel. Hálás vagyok Adrinak, hogy megismertem Pántlikát, és vele tölthettem több, mint 8 hetet. És segíthettem neki a felépülésben, mert annyi de annyi baja volt a kis drágámnak. Pántlikáért cserébe viszont Lilikét kellett elengednem, mert Adri örökbe fogadta :-) Csodás élete lett. Szuper mamája, és testvére Zserbó személyében :-) Lilike volt a legrövidebb ideig nálam, csupán két hétig, de ő volt az első vizsi, aki az ágyamban aludt :-) Csupa szív volt az a kutyus is. De Lilikét sem ismerhettem volna meg, ha Nadiát nem engedem el előtte. Na, neki aztán álom élete van! Még állatkertbe is elviszik és Svájcba mentek nyaralni nővérkéjével, Stellával együtt :-) Nadia is rendkívüli eset volt. Szörnyen félt eleinte. Sokat bánthatták. És micsoda boldogság most látni, hogy csodálatos , boldog kutyus lett belőle. Az emlékünkben csak úgy maradt meg, mint botos Nadia. Az a rengeteg bot, amit összehordott. Ő csak úgy kerülhetett hozzám, hogy előtte Janát betettem a ketrecbe :-( Drága Janácskámat!! Annyira de annyira szerettem....Sajnos, róla alig kaptam hírt. Ha a gazdik egy kicsit is átéreznék a helyzetemet, ha egy kicsit is belegondolnának, hogy mennyire nehéz ideiglenesnek lenni, biztosan jobban odafigyelnének arra, hogy időnként fotót és levelet küldjenek. Jana a szeretetét úgy fejezte ki, hogy a kezemet harapdálta :-) Persze, csak finoman. Janát sem ismerhettem volna meg, ha Mandulát, az elsőt megtartom! Pedig sokan azt jósolták, hogy nem fogom elengedni. De én konok vagyok és dacos, és igenis megtettem!! Odaadtam Györgyikének, és azóta Szegeden heverészik a hintaágyban Lili beagle-vel együtt.
Ugye, micsoda kaland? Befogadni, megismerni, megszeretni, és elengedni......Kegyetlen, és csodálatos. Felemelő, és keserves. 
És ezért fogom megtenni újra és újra. És közben egy kicsit sírok....és azért boldog is vagyok, hogy jön majd egy újabb kutyus, akinek segíthetek, egészen addig, amíg el nem fogynak a kidobott, megunt, leadott, befogott, és Isten tudja, honnan keveredett szerencsétlen kutyusok....Mert én ám optimista vagyok, és hiszem, bízom, hogy az ember jó, és előbb-utóbb megoldódik ez a probléma. Mert ezek a kutyusok annyi de annyi szeretet adnak az embernek, hogy nem érdemlik meg azt a sorsot, amit sokan kapnak. Sokkal-sokkal jobbat érdemelnek.