( A Vizslamentőknél Rebarbara a nyilvántartási neve :-))
Sánti drótos magyar vizsla ( ha esetleg valakinek nem tűnik fel :-))) Ilyenem még nem volt :-)
Sánti február 24-én este érkezett hozzánk. Amikor kimentem kaput nyitni, a sötétben két dolgot érzékeltem azonnal. 1. Ez egy picike kutya :-) 2. Ez a picike kutya rettenetesen fél :-(
A fogadtatás nem volt egyöntetű. Hanga morgott és ugatott rá.....foggal-körömmel tiltakozott az ellen, hogy ez a szőrös jövevény itt maradjon.
Zeusz viszont nagyon örült az új csajnak, és 1-2 órán belül már játszani hívta :-)
Rajtuk kívül pedig 6 vadidegen ember rohamozta meg, és próbálta megsimizni :-)
Mit mondjak.....lehet, hogy én is bepánikoltam volna :-)
Nagyon rémült volt. Nem csoda, hiszen őt a családja adta le két év után. Egyszercsak odament két "nőszemély" ( Kata és Judit), megfogták , betették egy autóba és elvitték egy messzi-messzi helyre, sok idegen ember közé, és még morognak is rá......
Mindent elkövettünk, hogy megnyugtassuk. Adtunk neki vacsorát, simogattuk, szeretgettük.
Látszott rajta, hogy ez tetszik neki, mert folyamatosan csovizott :-)
Kapott egy szép új ágyat, amit Zeusz azonnal elfoglalt :-( ( mint a gyerekek...., mindig a másiké kell)
Körbeszaglászott mindent a házban, és folyamatosan "menekült" előlünk :-(
Régi családjában kertben tartották, először furcsa is volt neki, hogy behívom a házba. Kicsit tanácstalanul toporgott az ajtóban, hogy most tényleg be-szabad menni?
Elfáradt. Nyugovóra tért a család, ő is lepihent. Szépen aludt egész éjjel...
Azóta eltelt két nap. Naponta háromszor kap enni, tetszik neki a házi koszt, bár lehet, eddig is azt evett. Többször voltunk sétálni, imádja. Nagyon jól viselkedik, szépen sétál pórázon.
Meglepő módon, szobatiszta.
Pacsit ad!!
Nyugodt, békés kutyus.
Ma gyönyörű tavaszi idő volt, gyakran kiküldtem őket a kertbe napozni :-) Élvezte.
Hanga lassan barátkozik vele.
De még mindig nagyon fél. Képzeljétek el a következő jelenetet! Fekszik valamelyik fekhelyen, mi pedig közlekedünk a házban. Pl. a konyhából be a fürdőbe, ki az előszobába, az emeletről le a földszintre, stb....., mint egy normális család :-) Ő pedig ezt személyes támadásnak érzi, felugrik a helyéről, és menekül előlünk :-( Nagyon durva. Ilyet még nem láttam. Ő a 2. kutyus, aki egyáltalán fél tőlünk......de ennyire még Nadia sem volt nehéz eset.
No persze, javul a helyzet óráról-órára, ahogy kicsi lelke kezdi elhinni, hogy nem bántja őt senki.
Ma elment itthonról a nép, az emeleten dolgoztam, és a kutya sereg itt strázsált a társalgóban, a műhelyem előtt :-) Ahogy szoktak. Már korábban mutattam fotókat. Sánti is. Ami azt jelenti számomra, hogy igényli a közelségemet, ott szeretne lenni velem......Ajjjaj, megint egy mágnes kutya :-))
Az az érdekes ebben az egész történetben, hogy eközben folyamatosan csóválja a farkát, óvatosan próbál megközelíteni minket, többször megtorpan és hátrál, de végül mégiscsak odahívható...
Kíváncsi lennék, mint mond erre egy "kutyapszichológus" :-))
Mutatok néhány fotót az első két napról.
Ismerkedés :-) Zeusszal hamar összehaverkodott :-)
Az első séta.
Nagyon nehéz fotózni, mert egyfolytában mozog ő is. Tomi megpróbálja a tekintetét a kamerába irányítani, nem túl sok sikerrel :-)))
Két nap után nem tudok róla semmi rosszat írni. Egyszerűen tüneményes. Imádom :-))
A Vizslamentők szlogenjét ellopva, Sánti, üdv a falkában!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése