Olvassátok el, milyen szépen ír róla új anyukája !
Nagy boldogság ez nekünk, látni, hogy is ilyen remek családba került :-)
Köszönjük Zita, hogy megosztod velünk a gondolataidat! Várjuk a folytatást :-)
Bora Baby
Minden ideiglenes befogadót
megkoronáznék, ha tehetném. Mi is eljátszottunk a gondolattal, amikor
felmerült, hogy most aztán már tényleg kutya kell a házhoz. De… Ami
visszatartott az ideiglenességtől az, az elválás! Három hete még úgy gondoltam,
hogy sok-sok hét kell az összetartozás kialakulásához, de mi van, ha nem talál,
a hozzánk került kutyus, hamar gazdit? Akkor mi összemelegszünk, összeszokunk
és utána adjam oda valakinek? Valószínűleg magamat féltem egy ilyen érzelmi
megrázkódtatástól. (szégyen)
Maradt az első verzió, az
örökbefogadás. Na…. Hát az összeszokás, szeretett kialakulása jelentem nem
néhány hét, csak néhány NAP!
Amikor néhány hét után
elhatároztuk, hogy felnőtt kutyát fogadunk örökbe, a férjemmel átgondoltuk,
átbeszéltük mire számíthatunk ez első hónapokban. Azt hittük felkészültünk sok
türelemmel, némi hozzáértéssel és elszántsággal. A három gyermekünket is
felkészítettük a várható eseményekre, elmondtuk nekik, hogyan kell bánni a
kutyával, mire kell odafigyelniük, melyek azok a szabályok, amiket minden
körülmények közt be kell tartania mindenkinek.
Azt gondoltuk, hogy két hónap
után már a kutya is kötődni fog hozzánk és magáénak érzi a házat is. Hihetetlen
meglepetés volt, hogy már az első héten a szeretett és kötődés jeleit láttuk
Borán. Már az első héten nyüszített, ugatott, ha valamelyikünk elment
itthonról. Hihetetlenül ragaszkodik a közelségünkhöz. Nem csinál Ő semmit csak
szeretne a kétméteres körünkön belül lenni. Lehet főzni, olvasni, dolgozni,
tanulni, mosni mellette, de Ő ott van, nyugodtan fekszik és figyel. Amikor
átmegyünk egy másik helyiségbe Ő is áthelyezi a figyelő pozícióját.
Egész nap nyugodt. Minden
meglepetés ellenére Bora kellett nekünk. Imádja az egész család.
Sok mindent kell még tőle és róla
tanulnunk, de nagyon igyekszünk Ferivel. J
Soha nem volt még vadászkutyánk.
Azt gondoltuk, hogy sportos, mozgékony, jó lesz vele mindennap futkosni, nagy
sétákat tenni. Ez így is van, de van egy kis apróság amire, azt hittük, hogy
felkészültünk, de mégsem. Tényleg vadászkutya!!! J
Irigykedve olvasom a többiek
leírását arról, hogy milyen szépen megy pórázon a kutyájuk. Bora NEM. Miért??,
Első naptól tanulunk együtt, tudjuk, hogy okos, azonnal megérti, mit szeretnénk
tőle, jutalom falattal jól motiválható. Harmadik naptól hallgat az új nevére. Megértette,
hogy a mi cicáinkat nem szabad bántania. Nem is bántja. (bár csak a mieinket
nem). Akkor miért nem érti a pórázon
való sétálást???
Mit volt mit tenni elkezdtük
bújni a vadászkutya kiképzésének leírásait. Vadászkutya nem megy a gazdi
mellett, mert nem ezt várják tőle, hanem a gazdi előtt megy 10 méterrel,
nyolcasokat leírva térben, jobbra-balra kitérve. Na, ezt viszont gyönyörűen
csinálja Bora. J
Minden olyan esetben, amikor nem túl érdekes dologgal találkozik első szóra
visszahívható, de abban a pillanatban, amikor szagot fog, se lát, se hall. Megy
a vad után. Az igazsághoz tartozik, hogy tőlünk nagyon messze áll a vadászat és
annak szeretette. Elfogadjuk, hogy NÉHA szükséges, de nem tudunk vele
azonosulni. Ehhez képest jogos a kérdés miért van vadászkutyánk. Hát.., a többi
sokkal jobb tulajdonsága miatt. J
Tanuljuk egymást. Mi nem
szeretnénk, ha a vad után menne, Ő meg nem érti, hogy mi ezt miért nem várjuk
el Tőle. A helyzetet nehezíti, hogy olyan környéken lakunk ahol sok a
vadcsapás. Van kihívás bőven! Nem szeretnénk, hogy a vadállományban kárt
tegyen, és azt sem szeretnénk, ha a vadőr kilőné Őt.
A másik dolog amit nem értettem,
hogy olvasgatom a bejegyzésekben, másoknál, hogy a vizsla „kanapé kutya”. Na,
nálunk még egyszer sem próbálkozott. EDDIG.
Túl voltunk az ivartalanításon,
hazahoztuk, szeretgettük, simogattuk, lazult a fegyelem. Szerinte! Azt
gondolhatta, itt a remek alkalom…. Ezek most mindent megengednek Nekem. Rajta,
hát, előre a franciaágyra, úgyis csak egy-két lépésre van. J
Alig bírtuk lekönyörögni róla. Na, nem baj, gondolta Bora, ha ide nem, majd
megyek a gyerekszobába, ott is van két jónak tűnő ágyikó. De a gazdik résen
voltak. Ez se jött be. Mit volt mit tenni, ez azért mégsem járja! Talált
magának egy felfújt gumimatracot és csak azért is birtokba vette. Ekkor már
nagyon nevettünk Ferivel. Az történt, hogy a kislányunk a földön hagyta reggel,
az előző nap kapott gumimatracát. Az már mégsem ágy, ugye? – gondolhatta Bora.
Minden napra van valami nevetni
való, valami sikerélmény Vele.
Három gyermekünk van, két
macskánk, és most már egy kutyánk. Nem zajlik eseménytelenül az életünk.
Reméltük, hogy ilyen lesz vele az
élet, de mégis minden nap megdöbbenve tapasztaljuk, hogy Igen! Már az első
napon, amikor hozzánk érkezett, bemutattuk Őt a barátainknak, szomszédjainknak.
Mindenkivel barátságos volt. Ennek köszönhető, hogy amikor kint vagyunk a ház
előtt, az utcán beszélgetünk, vagy csak a gyerekekben gyönyörködünk, amint
meglátják Borát a többiek, rohannak oda hozzá. A felnőttek csak sétálnak, de a
gyerekek kimondottan szaladnak felé a nevét kiabálva. A legeslegjobb az
egészben az, hogy egy percig sem kell aggódnunk. A kutya nem ijed meg, nem kezd
versenyt futni a gyerekekkel, hanem kegyesen eltűri a rajongók simogatásait.
Néha ránk néz, jóváhagyásunkra várva, vagy csak ellenőrzi, hogy ott vagyunk-e
még. Az első pár napban még nem tudtuk, hogyan fog reagálni a nagykapu
nyitására, amikor autóval állunk ki-be, de semmi okunk aggódni e-miatt sem.
Hiába van tárva nyitva a kapu, soha eszébe sem jutott kimenni rajta, ha mi nem
megyünk ki. Később tudatosan teszteltük. Az eredmény mindig ugyan az. Ahol mi
vagyunk Ő is ott van. Ugyanez a gyerekeinkről nem mondható el. J
Nagyon szeret autózni. Valamelyik
reggel autós kalandunk is volt. Nem tudom máshol, hogy zajlik a reggeli
indulás, de nálunk mindig őrültek háza van. Történt valamelyik nap reggel, hogy
a garázsból már kiálltam, a két kicsit, percekig tartó könyörgéssel rávettem,
hogy szálljanak be az autóba, amíg én kinyitom a nagykaput, mire visszaértem az
egyik cica beugrott az autóba az anyósülés felöl. Benyúltam utána, de gyorsan
beiszkolt a sofőrülés alá. Megkerültem az autót, cicát kivettem, mire
visszaértem, hogy becsukjam az ajtót, Bora beszállt az anyósülés felöl. Hívtam,
semmi. Nyúltam utána, átmászott a sofőrülésre. A gyerekeknek a könnye potyogott
a reggeli burleksztől. Hosszú percekig tartott mire rendeztük a sorainkat.
A pórázát már nagyon ismeri,
tudja, séta következik, ha valaki a kezébe veszi. Tudom ez nem nagydolog, de
egy hét után!!!! Már kétszer voltunk az oviban is. Délután, amikor mentünk a
gyerekekért Bora is jött velünk. Ennek természetesen az, az előzménye, hogy
előtte ki kell futkároznia magát. Tehát ovi előtt nagy séta, azután irány a
gyerekbanda. Ez nagyon jól működik így, mert már elég fáradt a hazaúton, így a
kicsik is tudják pórázon sétáltatni.
Ezen a hétvégén nagy családi
összejövetel lesz nálunk. Kíváncsian várjuk, hogyan fogja érezni magát. Nem
félünk Tőle, inkább Őt féltjük a sok új benyomástól.
És végül még egy rövid, de
számomra nagyon érdekes történet. Múlt héten voltak nálunk vendégek, akik
elhozták a saját kutyájukat, egy, egy-két éves mix fiúcskát. A vendég kutyus
hihetetlen hévvel ugrott neki a kert végében legelésző, szomszéd lovaknak, és a
szomszéd kutyáknak. Szerencsére a kerítés megakadályozta őt abban, hogy kárt
tegyen bármiben is, de kitartóan csaholt, ugatott, támadt mindenre. Bora ott
állt mellette, egy szót sem szólt csak nézte őt. Bora soha nem veszett össze
még a szomszéd kutyákkal, nagyon is jóban vannak, a lovakat sem ugatta meg
egyszer sem. Nézte-nézte a vendég kutyát egy darabig, amíg egyszer csak elunta,
és ekkor olyan hirtelen teremtette le a vendég kutyust, hogy csak néztünk.
Egészen egyértelműen rászólt. Csak úgy kutyamód. Nekiugrott, haragosan ugatott
a vendég kutyára mindaddig, míg az meg nem hunyászkodott és abba nem hagyta a
csaholást. Amint ez megtörtént, továbbra is békésen nézegette a szomszédban
lakókat. A vendég kutyussal hatalmasat játszottak a későbbiekben. A mi szemünknek
ez olyan volt, mint amikor egy tapasztalt felnőtt rá szól a gyerekre.
Helyreigazította és onnantól kezdve megint minden szép és nyugalmas volt. Nem
is volt több csaholás. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése