Olvassátok csak, mit ír róla Zita, a gazdi-mami :-))
Ma reggelre egyértelművé vált, hogy Bora beilleszkedet. (ha
eddig nem tudtuk volna). Reggel a fehér, bőrkanapén találtuk Őt, békésen
nézelődött, várta mikor ébred a falka. J
Bora az arisztokrata
Nem jutott más, jó szó eszembe az
elmúlt időszakra jellemző viselkedéséről. Mindenkivel kimérten barátságos,
hagyja, hogy simogassák, de nem kerül tőle extázisba. Nem tolakodó, nem veszíti
el a fejét, mindig van benne tartás. Feleslegesen nem ugrándozik, nem
szaladgál. Már-már kezdtünk kétségbe esni, hogy talán nem is tud játszani? Vagy
lehet, hogy még a műtét utóhatása esetleg nem szeret bennünket eléggé?
Ezeket mind tehetem most már múlt
időbe. J
A műtét utáni lábadozása és egyéb
hatások gyorsan elmúltak, még a fészekrakás is hamarabb lezajlott, mint ahogyan
azt jósolták. Amikor vittük varratszedésre megnézettük a fülét és a szőrét,
mert ezek gyanúsak voltak. A fülére kaptunk fülcseppet, mert van egy kezdődő
gombásodása. A szőre helyenként meg van ritkulva, erre viszont azt a választ
kaptuk, hogy nem látnak semmi betegségre utaló jelet. Egy hónap múlva kell
ellenőrzésre vinnünk.
A gyerekekkel azt a játékot
találtuk ki, hogy Ők elbújnak a kertben Borának meg, meg kell találnia Őket.
Imádják mindannyian ezt a játékot. Ilyenkor már teljesen önfeledten ugrál és
szaladgál Bora. Amit még nagyon szeret az, amikor átjön valamelyik szomszéd
kutya. Hatalmas hancúrozás veszi kezdetét ilyenkor. Szinte rá sem lehet
ismerni. (ekkor kezdtem el először gondolkozni Nimródon)
A mindennapi hatalmas
kirándulások továbbra is a nap fénypontjai. Már a gyerekek is úgy
hozzáedződtek, hogy hihetetlen. A másik nagy öröm számomra, hogy a férjem hívja
a barátokat, szomszédokat esti kutyasétáltatásra és ez már szinte „mozgalom” J
Vannak olyan barátaink, akiknek nincs kutyájuk, ennek ellenére néha hozzánk
csapódnak az esti sétára. ( a szúnyogok ellenére).
Bújjuk a szakirodalmakat,
keresgetjük, melyik módszer lenne a legcélravezetőbb illetve melyik képzési
módszerrel tudunk azonosulni. A klikkerrel való tanítás mellett döntöttünk. Ez
az erőszakmentes képzés segíti a kutyák aktivitását és a kreativitását is
segíti fejlődni. A módszer jó és kipróbált, ha ennek ellenére nem működne, az
csak a mi hibánk lenne. Egyelőre úgy néz ki, működik. Az első napok nehezen
mentek, de mihelyt Bora ráérzett miről szól ez az egész, azóta nagyon jól
együttműködik.
Érdekesség:
Nem tudjuk mi az oka, de már két
esetben találkoztunk a jelenséggel. Autóval mentünk valahová. Bora imád
autózni. Amikor haza érkeztünk Bora nem volt hajlandó kiszállni az autóból. Ez
azért érdekes, mert az autó hátuljában utazott. Egy légtérben velünk, de mégis
csak a csomagtartóban. És innen nem volt hajlandó kijönni. Második alkalommal
nem könyörögtünk neki, vártuk mikor jön ki magától. 4 órát feküdt az
autóban!!!! Onnan figyelte mit csinálunk az udvaron. Lustálkodva nézelődött.
Négy óra után én nem bírtam tovább, kicsaltam némi jutalom falattal. Azóta nem
volt ilyen.
Néha azon gondolkodom, hogy minek
is kell nagykert vagy udvar a kutyáknak. Vagy legalább is Borának. Egyedül nem
nagyon megy hátra a kertbe. Mindig ott van ahol Mi. Csak a szükségét végezni
megy a kertbe. Amikor valamelyikünk hátra megy vele, akkor azonnal elkezd
rohangálni, békát vadászni. Amikor a kertben dolgozik valamelyikünk,
odatelepszik mellénk és nézelődik vagy lustálkodik. Játszani és tanulni is a
kertben szoktunk, mégsem megy a kertbe egyedül.
A macskákkal való viszonya nagyon
édes. A fekete cicunk valamelyik nap annyira dorombolt, hogy Bora lábához
dörgölődött. Bora lemerevedett és úgy nézte, hogy most itt mi folyik? Ez, azóta
többször megismétlődött. Nagyon aranyosak. Egyébként meg féltékenyek egymásra. J
Ha a cicát simogatom, Bora azonnal rohan oda hozzám és próbálja a macskát
arrébb terelni. Na, olyankor tolakodik! J Ha azonban a kutyát
simogatom, és ezt látja a cicu, akkor Ő az, aki azonnal hatalmas dorombolásba
és tekergőzésbe kezd a lábamnál.
Mi lenne, ha két kutyánk lenne???
A szomszédok is nagyon hálásak,
hogy Bora ilyen jó kutya, mert az a két gyermek, akik eddig féltek a kutyáktól,
már minden fenntartás nélkül simogatják a kutyát, néha még játszanak is vele.
Bekény, le is fényképezte az egyik kisfiút amint Borával pózolt. A szülők alig
hittek a szemüknek. Nincs gond, hogy hogyan jöjjenek be a szomszéd gyerekek,
mert nem kell félniük a kutyától.
Házőrzőt majd máskor fogadunk
örökbe. J
Nem tudom mennyire derült ki a
levelemből, de imádjuk Őt. Remélem Ő is jól érzi magát nálunk.
Én biztos vagyok benne :-)) Köszönjük Zita, írj majd máskor is!
És akkor néhány fotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése