Egy szombat délután( szeptember 21-én) , mert az élet akkor is zajlott a VM-nél, váratlanul és hirtelen érkezett az ország Ny-i feléből, és én vettem át az orvosi rendelőnél. Akkor még azt hittem, az enyém :-) A 15. Én lehettem a keresztanyja, ránéztem a gyümölcsös tálra a konyhában, ott árválkodott egy db körte . Így lett Körte a neve a kis árvának :-)
A kórházban kellett hagynom, mert orvosi ellátásra volt szüksége. Viszont másfél órát vártunk a dokira és sétálgattunk a szép őszi napsütésben. És ismerkedtünk, barátkoztunk. Körte picike volt, és csak nyomokban tartalmazott vizslát :-) Kedves volt, bújós, pacsi osztós, puszilkodós....és nagyon fiatal, kb. 7-8 hónapos.
Fájó szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Mondtam neki, visszajövök érted, amint lehet, és hazaviszlek, és most már minden a legnagyobb rendben lesz.
Egészen kedd délelőttig ringattam magam ebben a hitben, amikor kaptam a jó/rossz hírt, hogy Körtét bizony nem hozhatom haza, mert valaki nagyon-nagyon beleszeretett, és a kórházból egyenesen a gazdihoz költözik.
Természetesen ez nagy boldogság, de azért morcos voltam, mert kicsit szerettem volna hazahozni, annyira cuki kutyuska volt :-)
Körte, boldog gazdis életet kívánok!!! Ilyen rövid ideiglenesem sosem volt, de úgy érzem, jár Neked az a 15-ös szám és ez a rövid kis poszt. Hiszen néhány napig mégiscsak én aggódtam érted :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése