Azt gondoltuk, a változás miatti sokk miatt nem eszik és szomorú. Vártunk türelmesen, időt adva neki. Az első éjjel volt egy picike hasmenése, 1-2 alkalommal hányt is keveset. Nem sokat aludtam :-( A baj az volt, hogy nem akart inni. Másnap fecskendővel töltögettem mézes teát a szájába, mert arra gyanakodtunk, hogy fáj a torka, ezért nem eszik, nem iszik.. Aztán nagy örömömre délután fél 3-kor el kezdett inni, rengeteget.
De éjjel az örömöm elmúlt, mert kihányta a vizet, igen erősen. Rengeteget ivott, de 3-4 órával később hányt is. Ezen az éjjelen sem aludtam :-( Reggel világos volt, hogy orvosnak kell látnia. Egyeztettem Evelinnel, és vittem. Nem örültek a rendelőben. Infúziót kapott, vért vettek, ultrahangot csináltak, és közölték, súlyos bélgyulladása van :-( Én sem örültem :-( Naponta kétszer mentünk infúzióra a rendelőbe, 3-4 órát ott töltve (alkalmanként) :-( Rengeteg gyógyszert kapott. Enni továbbra sem evett, de legalább ivott. Kapott energia pasztát. A közérzete azonban szemmel láthatólag javult. A 2. napon , délután óriási hasmenése volt (előtte nem), amitől nagyon megijedtem, de utólag kiderült, ez kivételesen jó hír volt, mert arra utalt, hogy megindult a bélműködés, éa a pangó bélsár kiszabadult. Másnap reggel elfogadott néhány falat ételt :-)
Micsoda boldogság volt ez! Így a reggeli volt az utolsó infúziónk, azóta csak naponta egyszer mentünk, a gyógyszereiért, amit injekcióban kapott. Szinte óráról órára jobban lett. Egyre vidámabb, egyre virgoncabb lett....sőt, már rosszalkodott is :-)
Vasárnap este megkaptuk az utolsó adag antibiotikumot, és gyógyultnak nyilvánították :-) Boldogság!
Mintha kicserélték volna a kutyust. Imád sétálni és futkározni a mezőn. Mindig éhes, de még most is sokszor keveset adok neki ( répás-husis-rizst), nehogy gond legyen, hisz azért 4 napig nem evett semmit.
A széklete normális, napközben nagyokat szundít és éjjel is jól alszik. Meggyógyult, és ez nagy boldogság. Első nap megkérdeztem Józsitól ( állatorvos), hogy mit tehetek otthon a kutyusért....Azt válaszolta, szeresd! Igyekeztünk...nagyon szeretni..., mert egyet tudtam, meg kell gyógyulnia. Biztos voltam abban, nem véletlenül sodorta a sors őt is hozzám :-) Nagyon erős volt, nagyon akartuk, és sikerült is, hála égnek!
Közben egy család beleszeretett a FB -on, így hamarosan gazdisodik :-) Ennél jobb dolog nem is történhetne vele. Lesz saját családja, és remélem, hosszú, boldog vizslaélete :-) Majd beszámolok a fejleményekről.
Azt hittük, csupán lelki beteg :-( Volt már ilyen kutyusunk, nem is egy.....
Csöpög az infúzió. Nagyon fegyelmezetten viselte....egészen addig, míg el nem kezdett javulni az állapota :-)
Itt jegyzem meg, hogy ilyen kutyám még eddig nem volt......ha csak meglátta az injekciós fecskendőt, még hozzá sem értek.....kegyetlen visításba kezdett , mint egy kismalac :-) És dobálta magát a földhöz :-) Akkor is folytatta egy ideig, amikor már rég túl volt rajta. Igazi hisztis kis gyerek :-)
Meggyógyult :-) Azok a huncut szemek!!
Már rosszalkodik is :-) Mindent megpróbál bevetni, hogy feljuthasson az asztalra, ami telis tele volt finomságokkal, mert dupla szülinapot ünnepeltünk :-)
Fárasztó nap után a megérdemelt pihenés :-) Jó éjt, kicsi Zoya! Álmodj szépeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése