Fanni, a csiszolatlan gyémánt

Fanni, a csiszolatlan gyémánt
Néha elmerengek azon, ez a kis zörgő csontú elevenség vajon élt-e valaha is családban, vagy az utcán született? Azt gondoltam, 17 ideiglenes kutya után már van némi tapasztalatom. Vagy nincs? Csak röviden: Fannika még most sem hallgat a nevére Leginkább a füttyszóra figyel fel, semmilyen hívószót nem ismer. Nem ismeri a NEM szó jelentését, semmilyen formában Megfordult a fejünkben, hogy talán süket. De nem az 

 A dolgát ott végzi el, ahol éppen a szükség megkívánja (leginkább a kaput és bejáratot összekötő kövezett útszakaszt preferálja.....hátha könnyebben belelépünk :-)) Meg persze a nappali kövezete is tetszik neki  Amit szeretne, megszerzi magának (na nem Barbi babára gondolok) Tűzön-vizen át Laza mozdulattal ugrik fel a konyha pultra és tenyerel bele gyermekem félig kész házi májkrémes kenyerébe, közelharcban kellett visszaszereznem tőle a levestésztát, zacskóstól, minden ehető dolgot lelop az asztalról, amit elér. (és azt is, amit nem ér el :-)), a hűtőt még egyelőre nem tudja kinyitni, de nem kell sok idő hozzá, szerintem.
Komikus, ahogy közlekedik a házban...jobbra-balra csúszkál, nem csak a parkettán, hanem a kövön is, mindeközben hangosan zörögnek a csontjai Fannika 3 napja él velünk, és bizony felpezsdítette a család életét. De imádjuk. Zeusz ugyan már kezdett csomagolni, hogy akkor ő keres magának új családot, de végül konszolidálódni látszik a helyzet. Marad :-)

Fannika kezd lehiggadni, megnyugodni. Kicsi szíve tele van szeretettel, és ezt nem szégyenli kimutatni. Csiszolatlan gyémánt. Ha megtanul viselkedni, megérti, hogy a szabályokat be kell tartani, szót kell fogadni, egy igazi kincs lesz leendő családja számára. Szinte hihetetlen, hogy soványsága ellenére mennyi energia, mennyi vitalitás van benne. És mennyi érzelem.....ennyire szomorú, amikor elmegyek otthonról....10 percre. És közben 5-en otthon maradnak Csak röviden Fannikáról, mert amúgy órákig tudnék mesélni róla